Egyetemi életEötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE)HírekMagazin

Újságírónak menni? 2023-ban? – Újságírói beszélgetés az ELTE BTK-n

WordPress adatbázis hiba: [Unknown column 'user_ip' in 'where clause']
SELECT vote FROM HA5CPl3AT_newsy_post_votes WHERE post_id = 434 AND user_id = 0 AND user_ip = '3.236.143.154' ORDER BY id DESC LIMIT 1

2023. március 8-án az ELTE BTK-n sor került egy beszélgetésre, melyben az egykori diákok, mostanra újságírók meséltek tapasztalataikról, a pályakezdés nehézségeiről az érdeklődőknek.

A meghívott vendégek között volt Király András (444.hu), Molnár Réka (Telex), Zsilák Szilvia (Átlátszó) és Csatári Flóra Dóra (hvg.hu), a beszélgetést pedig a rangidős Vajna Tamás (Qubit) vezette.

Az újságírás a közhiedelemmel ellentétben egy nehéz szakma. Mint, ahogy a beszélgetésben többször elhangzott, rengeteg ingyen munkát, energiát kell belefektetni, ami még egy jókora szorgalommal is kell, hogy párosuljon, hiszen a kutatások, interjúk nem saját maguktól pottyannak az író kezébe.

Na de mikor is érzik magukat az újságírók, újságírónak?

Ez volt az első feltett kérdés a beszélgetésen, amire laikusan talán gondolatban mindenki azt válaszolta, hogy amikor elkezd dolgozni valamelyik szerkesztőségnél. Viszont ha mélyebben belegondolunk, talán ez nem is ilyen egyszerű. A szakmának mindig is volt egy presztízse, és tudjuk, hogy amit írunk, az hatással lehet más emberekre.

Ezt a választ adta a kérdésre Molnár Réka is, elmondása szerint ő akkor kezdte el ténylegesen magát újságírónak érezni, amikor láthatta, hogy hatása volt egy cikkének, illetve amikor először nevezték mások újságírónak, és kezdték el a szakma rejtelmeiről kérdezgetni.

Újságíró

Király András már évtizedek óta dolgozik a szakmában. A pályafutását egy üresedő szerkesztőségben kezdte, és ott kellett helyt állnia, és kipróbálnia magát. Szerinte manapság nagy elhivatottság kell ahhoz, hogy valaki újságíró legyen, 2006-ig jól fizetett, és magas presztízsű szakma volt, aki pedig már ezután kezdte és kezdi el ezt, az bátor.

Ezután Vajna Tamás ezt megragadva a szakma presztízséről kérdezte a meghívottakat. Arra volt kíváncsi mennyire érzik magukat megbecsülve a munkájukban.

Király András ebben a kérdésben is tartotta a véleményét, miszerint régen az újságírók sokkal nagyobb megbecsülésnek örvendtek, azóta pedig a szakma presztízse, az újságírók megbecsülésével párhuzamosan csökkent, a pályakezdők fizetése – ha van egyáltalán – pedig nevetségesen alacsony.

Csatári Flóra Dórának ennek hatására jutott eszébe az a történet, amikor a gyakornoki idő után már teljes munkaidőben szeretett volna dolgozni, és a bér, amit kínáltak az akkori doktori ösztöndíjánál is kevesebb volt. Mindannyian egyetértettek abban, hogy a szakmába ,,nagyon sok beletett ingyen meló kell”.

Molnár Réka sokkal pozitívabban elmélkedett a kérdésről. Szerinte nagyon sok tehetséges ember elveszik ott, hogy nem fér bele nekik egyetemistaként, hogy ingyen dolgozzanak, mellette valahol máshol ,,pultozzanak”, és még az egyetemen is teljesítsenek.

De ezeket a dolgokat számára sokszor felülírja az, hogy társadalmilag értéket ad az embereknek. Osztozik azon a véleményen, hogy nem egy jól fizetett szakma, és esett a presztízse, de ezzel párhuzamosan pedig kapaszkodót adhat olyan embereknek, akik olvasni, és tájékozódni akarnak. Véleménye szerint teljesen megérte a sok túlórát az, hogy az Európai Unióban számít a munka, amit végez.

A következő érdekes, és jogos kérdése Vajna Tamásnak az volt, hogy ennyi túlóra mellett hogyan tudnak pihenni, illetve mikor érezték azt először, hogy kiégtek, és már nincs több ötletük?

A válasz egyöntetűen az volt, hogy egy újságírónak nagyon nehéz kikapcsolni, mivel sokszor nem nyolc órát dolgoznak egy nap, hanem tízet, tizenkettőt. Mindig új ötleteket kell felvetni, amiről írhatnak, ezen pedig általában egész nap jár az agyuk, a szakmájuk alatt pedig már rengetegszer volt, hogy kiégtek.

Csatári Flóra Dóra elmondta, hogy a szabadnapjain is sokszor szorongott, hogy ha kiesik abból a pörgésből, ami a szerkesztőségben mindennapos, akkor utána nem tud majd visszarázódni, ezért folyamatosan híreket olvasott.

Újságíró

Az utolsó percekben pedig jó tanácsokkal látták el az ezen a pályán elhelyezkedni kívánó egyetemistákat:

— Addig van értelme csinálni, míg megvan a kíváncsiság, ami ösztönöz

— Az újságírás kérdezésbarát közeg

— A saját ötletek fontosak

— Kritikus ,,mi van ebben a cikkben, ami miatt tetszik nekem” szemmel olvass újságot

— Csak olyan szerkesztőségbe menj el dolgozni, ahol olyan munkát végeznek körülötted, amit meg szeretnél tanulni.

— A saját ötletek fontosak. Ez által leszel látható. Ebben a szakmában nagyon könnyű eltűnni. Végül pedig: kollégát és sajtóst csak tegezni szabad!
Köszönjük ezt a tartalmas beszélgetést!

Képek forrása: ELTE Média

Mi a reakciód a cikkre?

Szólj hozzá!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük