A videojáték-ipar napjainkban az egyik leggyorsabban fejlődő (és leggazdagabb) iparág a világon. Széles sprektrumán mindenki megtalálhatja a neki legjobban tetszőt, legyen az „lövöldözős”, tankos, fantáziavilágos, vagy egy egészen valóságos történet. Sokan abszolút káros szórakoztatási módként tekintenek a videójátékokra, holott tudományosan bizonyítottan vannak pozitív hatásai is. Rengeteg játékos számára nyugalmat, biztonságot, egyfajta meditációs helyet biztosítanak.
Ilyen megnyugvást hozhatnak létre az ún. történetalapú játékok, amelyekben kisebb vagy nagyobb döntésekkel maga a játékos irányítja az események folyamát. Ez a műfaj nagy népszerűségre tettek szert az utóbbi években, ezért összegyűjtöttem nektek a (szerintem) legjobb (oké, legsírósabb) játékokat, amelyekből szerintem rengeteget lehet tanulni az életről, kapcsolatainkról és még sok más mindenről. Nézzük is!
-
Detroit: Become Human (2018)
A (címéből adódóan) Detroit városában játszódó történet a nem túl távoli jövőben, több karakter szemszögéből összefonódva mutatja be a nagyváros akkori problémáit. Az emberek mellé ugyanis megjelentek a robotok, akiknek az egyetlen (beléjük programozott) célja, hogy segítsék az emberiséget, legyen szó takarításról, bolti eladásról, vagy a közbiztonságról. A társadalom megosztottan gondolkodik új tagjairól: van, aki fémhulladékként kezeli őket, és vannak, akik önálló emberi lényként. Ebből a háttértörténetből bontakozik ki Marcus, Kara és Connor története: mindannyian robotok, különböző szerepekkel és háttértörténetekkel.
A közös bennük, hogy mindannyian bizonyos történések miatt elkezdik megkérdőjelezni magukat és saját értéküket. A végigjátszást rengetegféleképpen végigvinni, döntve arról, hogy a három főszereplőnk élete hogy alakul. A rengeteg, felelősségteljes döntési lehetőség és a hihetetlenül realisztikus, motion – capture-el gazdagított látványvilág azonnal berántja a játékost. Pro tipp: ha nem szeretnéd végigjátszani, Youtube-on megtalálsz olyan összevágásokat, amelyek filmszerűen végigvisznek az sok történetszál egyikén.
-
Life is Strange (és folytatásai), 2015-
A történetalapú videójátékok koronázatlan királynője, legalábbis azoknak a játékosoknak, akik valaha elindultak ezen az érzelmekkel teli, fájdalmasan gyönyörű úton. Főszereplőnk Max, egy csöndes, visszahúzódó de tehetséges fotós – tanonc, aki egy sokkoló esetnek köszönhetően (tényleg nem akarok spoilerezni, azért ködösítek) egy új képességre tesz szert: képes visszamenni az időben. Új erejét megosztja újdonsült régiúj legjobb gyerekkori barátnőjével, Chloeval, akivel a kisebb csínyektől kezdődően olyan döntések elé kényszerülnek, amelyek már nem csak a saját, hanem mások életét és vagy megmenthetik, vagy örökre tönkretehetik.
Ezeket a döntéseket természetesen a játékos hozza meg, és ahogyan azt megszokhattuk az ilyen típusú történeteknél, a legapróbbnak tűnő részletben kulcsfontosságú apróság bújhat meg, ami két epizód múlva újra felbukkanhat. A szinte már meditációs zene és a festményszerű, viszont aprólékosan kidolgozott világ teljes kikapcsolódást biztosít, de azért óvatosan a nasikkal, mert egy – két jelenettől bizony megakadhat a csipsz a torkodon! Én szóltam.
Until Dawn (2015)
Öveket becsatolni, áteveztünk a rémület és a terror vizeire! Az egyik legismertebb horror videójáték sikerét sok mindennek köszönheti: a néha már túlságosan realisztikus képi világ, a szórakoztató karakterek, és egy olyan történet, amitől biztosan nem fogsz végigaludni minimum egy estét. A játékidő nem hosszú, és iszonyatosan visz magával, ahogyan folyamatosan bontakozik ki előttünk az egyre több összekapcsolódó történetszál, hozva magával az eufóriát okozó „Aha!” pillanatokat. Eleinte értelmetlennek tűnhet a sok nyomozás és a milliónyi nyom összegyűjtése, de akárcsak a Life is Strange esetében, itt is az apróságokban rejtőznek a legizgalmasabb tények.
A tipikus horrorelemeken kívül a játék fókuszál a baráti társaság tagjai között lévő kapcsolatokra, legyen az egy jó kis gimis, lányok közötti versengés, vagy egy évek óta tartó epekedés beteljesülése. Így még ha az ijesztő elemek nem is, de a dráma biztosan le fog kötni, főleg ha úgy döntesz, hogy mindenki utáljon mindenkit, ezzel akár a halálukat okozva. A karaktereket játszó színészek közül több ismerőssel is találkozhatsz, többek között a mostanában Freddie Mercury megformálásáról híressé vált Rami Malekkel, aki szerintem kiemelkedően jól hozza át a motion capture-ön keresztül is Josh legfőbb traumáit és motivációit.
Nektek mi a kedvenc videójátékotok és miért? Írjátok meg nekünk kommentben!
