Manapság már nincs olyan ember, aki ne játszott volna el azzal a gondolattal, hogy milyen lehet színházi, vagy éppen filmes színésznek lenni. Tóth Dániel, a Szegedi Tudományegyetem tanár szakos hallgatója nem csak elméleti szinten mozgott ezen a téren, hanem a tettek mezejére lépett, és most a bajai Rábl Színpad színésze.
Jelenleg melyik egyetemen tanulsz?
Tóth Dániel: Harmadéves dráma-média szakos tanárhallgató vagyok a Szegedi Tudományegyetemen. De azt általában elhallgatom, hogy tanár szakos vagyok, és helyette csak annyit mondok, hogy dráma és színházismeret, illetve média és mozgóképkultúra szakon tanulok.
Mikor kezdtél el komolyabban a színházzal is foglalkozni?
Tóth Dániel: Elég relatív, ha a komolyságot nézzük. Eddig egyetlen profi társulatnál dolgoztam, a Körúti Színháznál, ahova még 2020-ban csatlakoztam rögtön az érettségi után. Nagyon sokat köszönhetek nekik, főleg színészi tanulásom szempontjából. Ha nem ilyen komolyan nézzük, akkor már általános iskolás koromtól kezdve álltam színpadon, először még vicces mesejátékokban. Az adta már akkor is a legnagyobb löketet, ha a színpadi poénjaimon jól szórakoztak a nézők, amiről azonnali visszacsatolást is kaptam.
Jelenleg a Rábl Színpadnál csak színészként tevékenykedsz?
Tóth Dániel: Eddig Dely Géza, a társulat vezetője rendezett minden darabot. 20 éves lett idén a Rábl Színpad, ahol igyekszik minden arcát megmutatni a társaság. Egy kamaradarabbal kezdtünk, utána egy mesejáték, majd az Ádám almái, amiben én is szerepet kaptam. Ezután volt még egy táncjáték. A legközelebbi, ami következni fog, az egy vígjáték. A Még egyszer hátulról című előadás, és ezt rendezem én. Az év végén, decemberben még érkezni fog egy muzsikus koncert. Összefoglalva, minden, amit a Rábl Színpad képvisel, az megjelenik az idei évadtervben.
Mesélnél kicsit bővebben az előadásról, amit rendezel?
Tóth Dániel: Már régóta játszottam a gondolattal, hogy milyen lenne, ha nálam lenne a döntés joga. A próbákon Géza látta a gondolatfelvetéseimen, hogy valamilyen szinten ez menne is nekem. Amikor kiderült, hogy a húsz éves jubileumra mi mindent szeretnénk, akkor ő megkért engem, hogy egy vígjátékot rendezzek meg. Ekkor még nem volt meg pontosan a darab.
Egy olyat szerettem volna, amit már megírtak és a Rábl Színpadra tudom majd alakítani. Hát ez nem így történt. Két darabot vontunk össze, a Még egyszer hátulról és a Női partőrség szeme láttára című darabokat. Az előbbi arról szól, hogy az első felvonásban látunk egy vígjáték főpróbáját, míg a másodikban a „backstage” oldalát látjuk meg. Ebbe az előadásba illesztettük bele a Női partőrséget, hiszen azt a bajai nézőközönség már jól ismerte.
Mennyivel nagyobb felelősségtudattal kell bejárnod próbákra most, hogy te vagy a rendezője egy olyan darabnak, ami a Rábl Színpad fennállásnak huszadik évfordulójára készül?
Tóth Dániel: Ez az egész egy nagy felelősség, főleg a darab műfajából adódóan. A vígjátéknál azonnal kapunk egy visszacsatolást, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül.
Te szerepelni fogsz ebben az előadásban?
Tóth Dániel: Én csak nézni szerettem volna, de ha már egy szerepvisszaadásnak köszönhetően így alakult, egy számomra nagyon kedves szerepben leszek majd látható. Az íróhoz betörő karakterébe ugrok majd be, aki alapjáraton a Női partőrségben nem szerepel, a darabba csak úgy emeltük bele. Kedvenc karakteremet alakítom majd, ebből kifolyólag még inkább izgalommal tekintek az előadásokra.
Mikortól láthatják a nézők az előadást Baján, a Rábl Színház színpadján?
Tóth Dániel: Csupán négy előadást tervezünk belőle. November 10-11, illetve 17-18.
Ha egyetlen szót kellene idézned a szövegkönyvből, ami a leginkább illik az előadásra, melyik lenne az?
Tóth Dániel: Alázsoborgott – de ilyen szó nem létezik, csak a mi szótárunkban.
Mit tanácsolsz annak, aki egyetem mellett szeretne elkezdeni színészkedni?
Tóth Dániel: Ha talál egy olyan amatőr – fél profi csapatot, ahol nagyon családias a légkör, és szeret ott lenni, akkor az mindenféleképpen egy nagyon jó kiinduló pont. Mehet máshova is, de maradhat ott is.
Képek: Kleisz Mihály, Tóth Dániel