Magazin

Játék a tűzzel -Lezárult a Sárkányok háza első évada

WordPress adatbázis hiba: [Unknown column 'user_ip' in 'where clause']
SELECT vote FROM HA5CPl3AT_newsy_post_votes WHERE post_id = 316 AND user_id = 0 AND user_ip = '44.212.99.208' ORDER BY id DESC LIMIT 1

Visszatértek a sárkányok a képernyőre 


Dracarys! – üvöltenénk fel legszívesebben mi is így vagy még csúnyábban, miután befejeztük a Trónok harca előzménysorozataként emlegetett vadi új történetet. És hogy bánatunkban, dühünkben, vagy örömünkben? Ahhoz, hogy ezt megállapítsuk, végig kell néznünk, hogy miben alkotott maradandót és emlékezetest ez a sárkánytánc. 

A legfontosabb dolgot le kell szögezni az elején: a Sárkányok háza nem próbál meg olyan lenne, mint elődje. Egyetlen pillanata alatt sem lehetett bármilyen átmenetet vagy hasonlóságot érezni, leszámítva természetesen az atmoszférát, ami kellemes nosztalgiát ad az első epizódokban, aféle „Áh, szóval így éreztem magam a Trónok harca alatt” érzéssel megajándékozva a rajongókat.

Ez kétségkívül nagyban köszönhető az utánozhatatlan és ikonikussá vált zenének, amit hasonlóan az eredeti szériához, itt is Ramin Djawadi szerzett. Külön tetszett, hogy amellett, hogy megőrizte az eredeti jellegzetes dallamokat, (gondoljunk csak a változatlan nyitózenére), új motívumokat is belevont a történetbe, ezzel is egyedi hangot adva a történetnek. 

Sárkány

A rendezői székbe Miguel Sapochnik került, akinek egyáltalán nem volt ismeretlen Westeros világa, hiszen Emmy – díját is ennek a sorozatnak köszönheti, ezen kívül még a True Detective (A törvény nevében, 2014 – ) című bűnügyi történet epizódjairól ismerhetik a nézők. Nagy felelősség nyomta a vállát, hiszen a hetedik és nyolcadik évad fogadtatása enyhén szólva is botrányos volt.

Sokat segített a történet megalkotásában, hogy az alapot szolgáltató regény (A tűz és jég dala) szerzője, George R. R. Martin is kivette a részét a forgatókönyvi és produceri munkákból. Ennek ellenére sokan kritizálták a sorozatot azért, mert az első epizódok egy sokkal lassabban kibontakozó világot és karaktereket bemutató tempót diktáltak, mint amit az eredetiben megszokhattunk. Ez azonban csak azt erősíti, hogy a Sárkányok háza (ha lehet) még inkább a szereplőin keresztül, az ő sikereikkel és kudarcaikkal építi a cselekményt, mintsem nagy csatákkal és sárkányos üldözésekkel. Jó, azért az is van néha. 

Sárkány

Emiatt a történetvezetési taktika miatt viszont hatalmas szükség volt jó színészekre. A legtöbb dicséretet a kritikusoktól a Viserys királyt megformáló Paddy Considine (Peaky Blinders, A remény bajnoka) kapta, aki reformszerűen és meglepő részletességgel mutatta meg nekünk, hogy milyen is az, amikor a Hét Királyság uralkodója nem az eszével, hanem a szívével gondolkodik. Maga Martin jobbnak tartja az alakítását, mint amilyennek ő megírta a karaktert.

Nagyjából a sorozat felénél egy majdnem évtizednyi időbeli ugrás történik ami miatt a két főszereplő hősnő színészeit lecserélték: Rhaneyra Targaryen szerepében Milly Alcocokot (Upright) Emma D’Arcy (Wanderlust) váltotta, míg gyerekkori legjobb barátnőből ellenséggé váló társát Emily Carey (Wonder Woman, Tom Raider), majd később Olivia Cooke (Ready Player one, A hiúság vására) formálta meg.

A képernyőn töltött idő a „felnőtt” színészeknek kedvezett, és mindkettőjük remekül mutatta be, hogy milyen is egyszerre politikai harcosnak és anyának lenni. Habár a casting tényleg jól sikerült, voltak kifejezetten gyenge megoldások is. Rhys Ifans (Sztárom a Párom), mint a háttérben gonoszkodó Király segítője, Otto Hightower nekem csalódást okozott, ugyanis rengeteg potenciál volt mind a színészben, mind a karakterben, de pár szemöldökráncoláson és a semmibe meredő tekintetnél többet sajnos nem kapunk. 

Sárkány

A sorozat látványvilága biztosan nem fog csalódást okozni a rajongóknak. A legtöbb epizódnál Pepe Avila del Pino és Alejandro Martinez voltak az operatőrök, izgalmas képi világgal és díszletekkel látták el a sorozatot, bogarászásra felkínált részletekkel dúsítva. Az egyik kedvenc jelenetem lett az, amikor Rhaneyra szülési fájdalmai miatti kiabálására villanásszerűen rávágták sárkánya üvöltését. Apró kis részlet, mégis tele szimbolikával és mélységgel. 

Összeségében a Sárkányok háza egy hangulatos, fordulatos, néhol lassú családi dráma, ami pont csak egy birodalom sorsát dönti el. Rengeteg karakter közül választhatunk, akinek a motivációjával azonosulni lehet, mindenki mást pedig lehet utálni. Akit pedig nem érdekelnek az emberek, jelölje meg a kedvenc sárkányát. 

Ti néztétek a sorozatot? Kinek szurkoltok? Írjátok meg nekünk kommentben! 

Hasonló tartalmakért kövessétek az oldalunkat!

Képek: pexels.com

Mi a reakciód a cikkre?

Szólj hozzá!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük