Kétségtelenül lételemünk az alvás, gondoljunk csak egy-egy hosszú nap vagy hajnalokig tartó buli utáni pillanatokra, amikor szinte belehuppanva az ágyba azonnal álomba is merülünk. Ha fáradtak, vagy ha kimerültek vagyunk, alszunk, ez diktálja a testünk s legtöbbször természetes, hogy hallgatunk is rá. De mi történik, ha olykor kíváncsiságból vagy tudomány nevében minden alvásigényünkre nemet mondva kísérletezgetünk a saját határainkkal, amely során nem véletlen, hogy olyan területre lépünk, amely túlmutat a normalitáson?
Alvás tudományos szemmel
Minden kísérlet, amely az alvásra irányul, azt igyekszik megfejteni, meddig bírja az ember alvás nélkül és az alváshiány milyen következményekkel is jár az emberi agy és vele összhangban egész szervezetünk tekintetében. Mai napig sem tisztázott pontosan, hogy miért is fontos, az viszont egyértelmű, hogy az alváshiány milyen károkat is okoz.
Gondolva itt a stresszhormonok zavarára, a pulzus és a vérnyomás növekedésére és az immunrendszer erejének tragikus csökkenésére. Mondhatni a szervezetünk alvás hiányában felborul és elveszti a kontrollt saját maga felett, hisz minden kiesik a szabályozása alól. Nemcsak a tudósok gondolnak erre a területre egy kiaknázatlan területre, hanem a CIA is bátran alkalmazza kihallgatásoknál. Az erről készült dokumentumok szerint az alvásmegvonás már pár nap után teljes akaratmegvonást ér el, hamar megtörténik a hallucináció és pszichózis állapota, így nincsenek tudatában annak, hogy mit mondanak el és azok milyen következményekkel járhatnak.
Jöjjenek azok a bizonyos, néhol már őrült és hátborzongató, konkrét alváskísérletek
-
Patkánykísérlet
Azt mondják, hogy az állatokon való kísérletezés során a tudósok egy fokkal mindig bátrabban, merészebben járnak el, mint, ha embereken kísérleteznének, így a rajtuk végzett kísérletek mindig kiváló eredmények úttörői lehetnek. Ez történt 1980-ban is, amikor a patkányokon kísérleteztek egy rendkívüli érdekes ketrecben, amely akképp volt a mozgó talajhoz kötve, ha azt érzékelte, hogy az állatok elaludnának, és nem mozognak, tovább beesnek az alatta lévő víztartályba, így számukra az elalvás egyet jelent a biztos halállal. Először a kísérlet során étvágyukat vesztették el, majd a hőmérsékletük ingadozott. A kísérlet érdekessége és extrémitása pedig, hogy körülbelül egy hónap után haltak meg, addig viszont kibírták alvás nélkül.
-
A kegyetlen, orosz kísérlet
A legismertebb alváskísérletről van szó, amelynek valóságtartalma mai napig vitatott, bár mellette áll, hogy ebben az időben, tehát az 1940-es években rengeteg ehhez hasonló orvosi kísérletre is sor került. Öt bátor fogoly volt, aki vállalkozott a kísérletre, annak tudatában, hogy utána szabadulhatnak. Ennek az oka az is volt, hogy másképp nem igen lett volna jelentkező, nekik viszont a jutalom igenis csábító volt. Egy helységbe zárták őket, ahol gázt küldtek, így tartva őket ébren. Első napok után nem volt jelentős változás, majd ötödik naptól kezdve jelent meg a paranoia, a rabok egymástól elkülönülve ültek és magukban beszéltek.
Kilencedik nap után megnyugodtak, csend lett és csak mereven néztek maguk elé. Két hét után kutatók felvették a kapcsolatot a rabokkal, különböző utasításokat adtak nekik és folyton azt ígérgették számukra, hogy a végén szabadok lesznek. Azonban a reakció váratlan volt. Azt mondták, hogy többé nem akarnak szabadok lenni. Ezután a gázt elzárták és tiszta oxigént kaptak, de könyörögtek a gázért, egymásba kárt tettek, vitathatatlanul függővé tette őket a kapott gáz. A végén egy ember élte túl a kísérletet, akitől utolsónak azt kérdezték, hogy ki is ő, amire meglepő választ adott: – Máris elfelejtetted? Én vagyok te, a benned lévő őrület, ami szabadulni akar minden pillanatban, animálisan kitörni… Ahogy említettem a hitelessége erősen kérdéses.
-
Peter Tripp rádiós kísérlete
Peter Tripp 1963-ban önként vállalkozott, hogy minél több órát töltsön alvás nélkül, mint rádiós a tapasztalatait, a fázisokat, egyszóval mindent rádión is közvetített. A kísérlet eredménye pedig kétszáz órát is meghaladta. Azonban a „mutatványa” nem sokáig segítette karrierjében, bár igaz, hogy a kísérletre sokan felfigyeltek , de később kenőpénzes botrányba keveredett és bíróság elé került.
-
Randy Gardner, a rekorddöntő
Ha ennek a kísérletnek a hatását röviden összekéne foglalnom, akkor azt mondhatnám, hogy az eset után nem szerepel a nem alvással töltött idő a Guinness Rekordok Könyvébe, mert felmerült, hogy a rekordjelöltek túl nagy egészségügyi kockázatot vállalnak. S bár felmerülhet, hogy mások, akik nem dokumentálták kísérletüket tovább bírták alvás nélkül, de legjobb tudásunk szerint ő áll ennek a „versenynek” a tetején.
Randy Gardner tizenhét éves volt, amikor egy tudományos verseny és a rekorddöntés okán a kísérletét elkezdte és tizenegy napig, azaz kétszázhatvan óráig bírta alvás nélkül. A problémák pedig a negyedik napon kezdődtek számára, akkor is elveszítette az ízlését és szaglását, kosarazni pedig csupán két percig bírt, bár a labdakezeléssel és mozgással nem volt gond, de ezután muszáj volt pihennie fáradtság miatt.
A következő napokban hihetetlen álmosság gyötörte Randy-t, úgy érezte bármelyik pillanatban álomba szenderülhet. Az érdekesség a hetedik napon történt, ekkor már olyan szinten vált fáradttá, hogy többé nem érezte azt sem, többé nem volt semmilyen problémája az alvással. De nagyon mást sem érzett, se a csípést, bökést, csupán a nagyobb sérülések után érzett kisebb fájdalmat. A kísérlete után kórházba vizsgálták, ahol egy huzamba tizennégy órát aludt, bár a vizsgálatok furcsa eredményt mutattak, eszerint a kísérlet hatására agyának egyes részei egymást felváltva „pihentek”. De az igazi meglepetés nem is a kísérlet után rögtön, hanem rá negyven évvel történt.
Már-már azt hihette Randy Gardner, hogy a kísérlet egy hihetetlen, nagy bámulatott hozó tudományos kutatás volt számára nagyobb következmények nélkül, amikor is hetven éves korára tartós és elviselhetetlen, kórós álmatlanság lett úrrá rajta, amiért fiatalkori kísérletét hibáztatta.
A rohanó világunkban, a munka rengetegében, de akár a vizsgaidőszakban is gyakran felmerülő kérdés, hogy hogyan tudnánk a lehető legkevesebb időt tölteni alvással úgy, hogy az ne váljék teljesítményünk rovására. Azonban ezek a kísérletek is rádöbbenthetnek minket arra, hogy milyen összetett is agyunk működése és még a tudósok számára is sok esetben ismeretlen területet rejt. S, ha megőriznénk a normalitásunk, kognitív képességeink és a józanságunk alvással nem igen ajánlott a kísérletezgetés.
