Figyelem! A cikk 18 éven felüliek számára ajánlott!
Mindenkinek van róla véleménye. Van, aki ellenzi, van, aki támogatja, és persze van, aki szeretné csinálni, de talán magának se vallja be. Az OnlyFans térnyerése tagadhatatlan. Az intimitás és a nyilvánosság határai az eddigieknél is jobban elmosódtak. A következő cikksorozatban az OnlyFans szexuális célú felhasználásáról, természetéről, térnyeréséről, fogunk írni.
A tartalomgyártás demokratizálódott, bárki készíthet tartalmat, és bárki fogyaszthatja is azt.
A cikksorozat első részében az OnlyFans felnőttfilmiparra és szereplőire gyakorolt hatásairól lesz szó.
Mi is az az Onlyfans?
Az OnlyFans egy 2016-ban indult előfizetéses tartalommegosztó platform. Lényegében az Instagram funkcionalitását ötvözte a Patreon rendszerével. A tartalomgyártók bizonyos havidíj konstrukciókkal teszik elérhetővé képeiket, videóikat az előfizetők számára.
A havidíjas rendszer mellett lehetőség van tartalmankénti fizetési lehetőségre is, a megosztott képeknek, videóknak saját árat is szabhatunk, továbbá privát, személyre szabott anyagokkal is szolgálhatunk a feliratkozóknak.
Az OnlyFans töretlen sikeressége a pandémia alatt kezdődött igazán, többek között egyfajta válságeredményként a pornóipar működésére, na meg persze az elzártságra, munkahelyek tucatszámú elvesztésére.
A posztolók száma világszerte 120.000-ról több, mint egymillióra emelkedett, jelenleg pedig kb. 120 millió ember fizet elő azért, hogy nézelődhessen. A feliratkozókkal együtt a tartalomgyártók száma is megugrott, 2020 márciusától áprilisáig 75 %-kal nőtt.
2021-ben a Time magazin egy új egyéni listával lepte meg az olvasókat, ahol összeállította a 100 legbefolyásosabb olyan vállalatot, amikről úgy vélik, világszerte nagy hatást gyakorolnak az embereknek. Az OnlyFans felkerülve a listára olyan cégek mellett tudhatta magát, mint a Disney, az Amazon, vagy a TikTok, amiről senki se beszél, mégis mindenki nézi.
Ahogy az élet minden területét, úgy bizony a pornófogyasztást is teljesen felforgatta, megreformálta a digitális tér. A covid pandémia ideje alatt a legnagyobb pornóoldal súlyos vádakkal nézett szembe, 2020 év végén többen támadták a Pornhubot üzemeltető Mindgeeket, miszerint a feltöltött videók között valós szexuális bántalmazás, kiskorú és rejtett kamerás felvételek, valamint engedélynélküli videók is fellelhetők.
A The New York Times 2020 december 4-i cikke már nem csak társadalmi ellenállást, de üzleti hátrányt is okozott. A Pornhub elkésve mentette a menthetőt, több, mint 8 millió videót törölt az oldalról, valamint „profiltisztításba” kezdett. A mentés nem csak morálisan de üzletileg is megkésett, az előfizetéseket kezelő Mastercard és Visa az eset után megszűntette az együttműködést, illetve több partner is szerződést bontott velük. A pereskedések a mai napig zajlanak, több száz millió dolláros értékben.
Mindenki hall ezt-azt a pornó világáról, de szeretjük ezt általában figyelmen kívül hagyni. Ahogy a fent említett Pornhub-botrány is mutatja, az emberséget, moralitást és erkölcsöt felváltja a fetisizálás, a szexualizálás és természetesen a profitérdek. Vajon egy olyan szektorban, ahol az egyik legnagyobb képviseleti oldal konkrétan bűncselekményekkel növeli a bevételét, tényleg azt hisszük, hogy a hivatásos színészeit nem fogja bestiális körülmények közt tartani?
Megannyi vallomás után pontosan tudjuk, hogy ez a szektor dehumanizál, traumatizál és alapjaiban változtatja meg az ember önmagáról alkotott képét. Sokszor hallani, hogy „a pornó nem a valóság”, utalva ezzel arra, hogy az a fajta szexualitás nem életszerű. Arról azonban már kevesebb szó esik, hogy azokat a jeleneteket valódi, élő emberek játszák el. Ezekben a jelenetekben a legbizarabb igényeket is kielégíthetik, mint az ájulásig fojtogatás, fizikai vagy szóbeli erőszak, száraz behatolás, hányással vagy vérzéssel végződő aktus, extrém esetben pedig ürülékpornóra is van példa.
A kiszolgáltatottság, erőszak, megfélemlítés és félrevezetés mind olyan tényező, amelyeket előszeretettel elhallgatnak a pornóiparral kapcsolatban, viszont majdnem, hogy alapkövei.
Az egyik legismertebb ex pornószinésznő, A.M.(művésznevén Lana Rhodes) legelőször 2020-ban beszélt saját traumáiról a „ 3 Girls 1 Kitchen” című podcast adás második epizódjában, de később több interjúban is nyilatkozott ezekről.
„A srácnál volt egy tál, és elérte, hogy egy ponton annyira öklendezzek, hogy belehányjak. Ő aztán belepisilt a tálba és megkért, hogy igyam meg és fogalmam sem volt, hogyan mondhatnék nemet. És ez csak egy a rengeteg undorító emlékem közül.” (jelent meg a 24.hu fordításában)
„Nem törődnek a lányokkal, csak a producerek és a filmügynökségek kedvében akarnak járni…”
„Tudják, hogyan kell manipulálni és kiforgatni a dolgokat, hogy rávegyék a 18-20 éveseket”
– nyilatkozta a Daily Starnak
Ennek a jelenségnek a felismerése volt az, ami igazán megadta a kezdőlökést az OnlyFansnek a modellek tartalomgyártását és az oldal felhasználását tekintve. A filmiparban foglalkoztatott áldozatoknak megadta a lehetőséget, hogy lényegében saját maguk producerei legyenek, teljes szabadságot élvezve a tartalmak minden aspektusát tekintve.
Az OnlyFansre tehát tekinthetünk amolyan „etikus pornó” platformként, egyfajta biztonságot nyújtva a felnőttfilmipar szereplőinek. A mentális biztonságon felül tagadhatatlan, hogy anyagilag is jobban jövedelmezőnek bizonyult, mint az ügynökségeken keresztül történő pornózás. A jogdíjak miatt a szereplők valójában a bevételek igen csekély százalékát kapják meg, a többsége az ügynökségeknél marad.
Az olvasók egy részében bizonyára felmerültek a „Minek ment oda” és az „Aki kurvának áll, ne csodálkozzon, ha…” kezdetű gondolatok. Fontosnak tartom kiemelni, hogy az egyéni értékrendek és vélemények különbözősége társadalmi velejáró, jelen cikk az emberi méltánytalanságra, kiszolgáltatottságra, és állatias viszonyulására reflektál. Ne feledjük, a leghangosabb kritikusok is nagyrészt aktív fogyasztók.
Ahogy a Pornhub a világ egyik leglátogatottabb oldala maradt a mai napig, úgy láthatjuk, hogy a pornó egy megkerülhetetlen, hatalmas igényt kiszolgáló iparág. Mi sem mutatja ezt jobban, mint a 2021-es törekvés az OnlyFans vezetőségétől, miszerint banki nyomásra be akarták tiltani a szexuális tartalmakat, ám ezt gyorsan, mindössze hat nappal később vissza is vonták.
Ha ezeket az igényeket egy fokkal biztonságosabb és humánusabb módon ki lehet elégíteni, úgy gondolom mind a tartalomgyártó, mind a fogyasztó részéről egy etikusabb, emberibb megoldásról beszélhetünk, még azzal az ellentmondással együtt is, hogy a műfaj alapja az életszerűtlen szexualitás és tárgyiasítás közjátéka.
A téma rendkívüli sokszínűsége miatt rengeteg módon közelíthetjük meg annak feldolgozását. a következő részben a nem hivatásos felnőttfilmipari modellekről fogunk beszélni.
Motivációk, társadalmi megítélés, énkép, remények, na meg a valóság.
Képek: Pinterest
