Magazin

Nők, munkások, emberek – Zola: Germinal

WordPress adatbázis hiba: [Unknown column 'user_ip' in 'where clause']
SELECT vote FROM HA5CPl3AT_newsy_post_votes WHERE post_id = 1161 AND user_id = 0 AND user_ip = '44.212.99.208' ORDER BY id DESC LIMIT 1

„A bányában korán érnek a lányok, eszébe jutottak a lille-i munkásnők, a tehetetlen nyomorúságban tizennégy éves korukban elbukó lányok serege, akiket akkoriban a gyár mögül lesett.”  

Émile Zola naturalista nagyregénye Étienne történetét kíséri végig, aki egy bányásztársulat munkásául szegődik, majd a munkásmozgalom sztrájkjának vezéralakjává válik. A regény két társadalmi csoportot mutat be, az egyik a burzsoázia, amely pénzéért sosem dolgozott meg, élete mégis a legnagyobb kényelemben zajlik, a másik pedig a munkásember, aki a betevő falatért a legnehezebb és legveszélyesebb feladatokat is elvégzi, jussa mégis a nyomorúság és éhezés. A két réteget a bánya, ebben az esetben a Voreux kapcsolja össze, amely egyiknek jólétet, a másiknak betegséget és halált teremt. Étienne a kommunizmus elveit szívja magába, s a burzsoázia ellen fordítja a munkásosztályt.

De mit tehet az éhező tömeg az ignoráns gazdagokkal szemben? 

zola

Zola és a naturalizmus 

A naturalizmus olyan irányzat, amelyet  általában a realizmus egyik „mellékvágányaként” szokás emlegetni. A két szemléletnek valóban vannak rokon vonásai, elsősorban a hosszadalmas és aprólékos leírások, amelyeknek célja a valóság ábrázolása, az élet pontos rögzítése. Azonban ennek az elbeszéléstechnikának az értelme a két irányzat esetében már eltér. Vessünk egy pillantást hát a naturalizmus elméletére! 

A naturalizmus már nevében is hordozza saját tulajdonságait, ugyanis a természet, pontosabban a természettudományos szemléletmód jellemzi az ebben a szellemben megírt műveket. A megismerésben az úgynevezett kísérleti módszert alkalmazzák, ami tulajdonképpen a kísérleti orvostudománynak az érzelmi és értelmi megismerésre vonatkoztatott változata. Ebben az analógiában a regényírók megfigyelők, fényképészek, akik feltárják az öröklés és a társadalmi körülmények adta okokat. Céljuk, hogy a valóságból kiindulva, de a tényeket elrendezve bemutassanak egy társadalmi problémát, azonban a tanulságok levonása és a probléma megoldása már nem az ő feladatuk, hanem a társadalomé. Efelől érthető meg a naturalista nagyregények leírás-cunamija, s válik funkcionálissá, öncélú szószaporítás helyett. 

nők

A Germinal mint a naturalista nagyregény egyik mintapéldája ekképpen bővelkedik a leírásokban, amelyek a bányamunkára, a munkások nyomorúságának leírására, a sztrájk fellendülésére, majd lecsillapodására szorítkoznak. 

A munkás nő

„A naturalista iskola a munkások és a nők ügyének tette a legnagyobb szolgálatot” – írja Loomis A naturalizmus védelmében című művében. A naturalista írókat gyakran érte az a vád, hogy műveikben erkölcstelenségeket jelenítenek meg. Loomis fenti kijelentésében elsősorban a nemiség és ezen belül a női szexualitás bemutatására céloz. A naturalista írók azáltal, hogy felfedték a szexualitás házasság előtti és utáni „titkait”, azzal közvetetten hatottak a nőiség megismerésére, a női egyenjogúság ügyére is. 

Ezzel Loomis rámutat arra, hogy mi is volt a naturalista regényírók célja az erkölcstelenségek ábrázolásában. A szexualitás a valóság része, a naturalisták célja pedig a valóság ábrázolása. Az erkölcstelenség probléma, a probléma feltárása pedig a kísérleti regény feladata, megoldani pedig a társadalomé. Az erköcstelenségek ábrázolása tehát nem teszi a naturalista regényírókat, illetve műveiket is erkölcstelenné, hiszen ezek részletes leírása nem öncélú és nem egyetértést fejez ki, hanem annál nemesebb célja van: ezen erkölcstelenségek meglétére felhívni a figyelmet és ezáltal előidézni a társadalmi változást. 

A Germinal sem különb a többi naturalista regénynél: a szexualitás kérdése szorosan összefonódva a női léttel itt is megjelenik. A női szereplehetőségek korlátozottan jelennek meg a munkások körében. Az oktatás nem képezi részét a nők életének (de a legtöbb esetben a férfiakénak sem), a bányamunka mellett (amely látszólag a nemek közti egyenlőség felé mutat) a leggyakoribb szerep a háziasszonyé, akinek a feladata a gyermeknevelés mellett a család pénzügyi helyzetének felügyelete is. 

A munkások között ezt a szerepet egyedül egy Moquette nevű lány utasítja el, azonban ellenállása nem „példás”. A többi női karakterrel ellentétben ő nem köthető egyetlen férfihoz sem, ami úgy értelmezhető, hogy „aki senkié, az mindenkié”: Moquette-t bármely férfi megkaphatja. 

A regény egyik központi alakja Cathrine, aki a főszereplő férfival, Étienne-nel kerül plátói kapcsolatba, illetve egy Chaval nevű bányász kedvese lesz. Cathrine kora ellenére éretlen, gyakorlatilag gyereknek tekinthető, azonban ez nem akadályozza meg Chavalt abban, hogy magáévá tegye. Cathrine mint elnyomott nő és mint elnyomott munkás a sztrájk tetőpontján  a kétszeres sérelem súlya alól felszabadulva az egyik leggyorsabb és legváratlanabb öntudatra ébredést jeleníti meg. 

Cahtrine-Chaval birtokló kapcsolatának ellenpontja a lány szüleinek kapcsolata. Maheu és Maheu-né szerepei ugyan hagyományosak, – a férfi keresi a kenyeret, a nő az otthon tartja rendben – kapcsolatuk kiegyensúlyozott, amely a szexualitásuk ábrázolásában is megjelenik. Ez teszi lehetővé Maheu-né politikai öntudatra ébredését is, amely férje elszántságán is túltesz. 

A munkásnők és a burzsoá nők közötti különbséget is a szexualitás felől lehet a leginkább megfogni: a burzsoá nők rendelkezhetnek saját testük felett, házasságukban dönthetnek arról, hogy kivel és mikor érintkeznek, ezzel szemben a munkásnők kontrollja a férfiak kezében van. 

Ajánlás

E fenti értelmezés Zola Germinaljának csupán egy kis szeletét mutatja be. A regény sokrétűségét bizonyítja, hogy számtalan kérdést feszeget, melyek a társadalmi problémáktól kezdve az egyéni élethelyzetekig relevánsak lehetnek. A Germinal nemcsak egy fiktív bányászkolónia tragédiájának méltó emléke, hanem a munkásnők helyzetének krónikása és a kapitalizmus kritikája is. 

A Germinal jolly joker tehát: az olvasók mindegyike találhat olyan értelmezést, olyan kérdést, olyan jelentést, amely számára érdekes, talán nem az első és nem is a századik oldalon, de valahol a regényben elrejtve. Az olvasásnál az egyetlen nehézség a vontatottság kiküszöbölése, a leírások ki-nem-hagyása, ennek praktikája azonban a türelem és az „Egyszer minden értelmet nyer” reménye lehet. 

Olvasd el, ha:

… foglalkoztat a nők helyzete a 19. században

… érdekel a történelem

… a kapitalizmus leverésén töröd a fejed

Források: Roger Sherman Loomis: A naturalizmus védelme,  Émile Zola: A kísérleti regény, Émile Zola: A naturalista regényírók, Émile Zola: Germinal 

Képek forrásai: kiemelt, 1, 2, 3

Mi a reakciód a cikkre?

Szólj hozzá!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük