Mellvillantási vészhelyzetekkel és táncoló Stohl Andrással rajtolt az idei Dancing with the Stars táncos műsor döntője. A fináléban maradt három páros közül végül Csobot Adélék vihették haza a diszkógömb méretű első helyezettnek járó díjat, ami (valamiért) mindenkit megrikatott a stúdióban. Meg úgy egy kicsit minden is.
A Dancing with the Stars idei évadában a korábbiakkal ellentétben csak tíz versenyzőpáros méretette meg magát. Minden adásban más műfajú táncokban mutatták meg magukat, amelyeknek általában egy tematikához is kötődnie kellett: volt például Hollywoodhoz, szerelemhez, illetve személyes emlékekhez kötődő este. Néhány produkciót kifejezetten erőltetetten húztak rá erre a témára, de könnyen el lehetetett függetleníteni őket.
Az idei évadot, a két korábbihoz hűen, Kiss Ramóna és Stohl András vezette. Az előbbire sokan csak egy TV – ben mutogatható, csinibe öltöztethető Barbie – babaként gondolnak, amiben azért van némi igazság. Ramóna néha kínos, bugyuta kérdéseire maguk a versenyzők sem tudtak válaszolni, ezzel olyan másodlagos cikit okozva, amely a képernyőnkön is átütött
. Ezt a remek érzést már csak Stohl Buci konferálásai, kommentjei vitték tovább. Látványosan mindenbe bele akart szólni, ami a zsűri és a versenyzők között zajlott, sokszor akár félbeszakítva őket. Ezen kívül biztos vagyok benne, hogy ahhoz, hogy végig tudja csinálni az adásokat, szüksége volt valamilyen tudatmódosító szerre, ugyanis a folyamatos, ritmus nélküli ugrabugrálása és indokolatlan energiamennyisége teljesen kizökkenti a nézőt. Ezeken kívül azonban elmondható, hogy a páros professzionálisan vitte végig az egész műsort, áthidalva minden technikai hibát (mert azért volt egy jó pár).
Számomra a legnagyobb, folyamatos pozitivitást hozó része a műsornak az élő zene volt. A Heincz Gábor „Biga” által vezetett zenekar remek áthangszereléssel, kreatív megoldásokkal biztosított olyan zenei hátteret, amely szerintem sok néző számára markánsan alakította a műsor névjegyét. Külön tetszett az az adás, amikor meghívott énekesekkel kellett együttműködniük, látszott az előadókon is, hogy kifejezetten élvezték a közös zenélést.
A zsűrit idén Bereczki Zoltán, Ördög Nóra, Szente Vajk és Juronics Tamás alkotta. Hozzájuk vendégzsűriként érkezett a Vadangyal telenovellából ismert Facundo Arana argentin színész, aki két hétig vett részt a műsorban. Az elődöntőben és a döntőben pedig Gabriela Spanic és dekoltázsa (ahogyan Szente Vajk említette őt), az első évad ezüstérmese egészítette ki a zsűrit. Őszintén nem tudom megmondani, hogy miért kellettek ők a műsorba. A négytagú alapfelállás szerintem teljesen jól és profin működött, többszempontú véleményeket mutattak be, ezzel is árnyalva a produkciót. Jó összhangban, erőltetett viccek nélkül (többnyire) tudtak együttműködni, ebből is megmutatkozott, hogy a műsoron kívül is jól elvannak egymással.
A táncosok remekül lettek összerakva. Mindegyikük között látszólag hamar jó barátságok alakultak ki, és semmi több, akármennyire is próbálták bizonyos lapok összehozni őket, kifejezetten a győztes párost. Hétről hétre mindannyiuk magához képest fejlődött, és egyre felszabadultabban tudott színpadra lépni. A kiesésekkel általában egyetértettem, sőt kifejezetten örültem, hogy Bárdosi Sándortól és Berki Renátától ilyen hamar megszabadulhattunk, ugyanis számomra abszolúte kilógtak a többi versenyző közül.
Én Bárdosit leginkább a nemrég indult Való Világ reality műsorban tudtam volna elképzelni, kijelentései és a képernyőbaráttá tett szexizmusa táncpartnere, Szőke Zsuzsanna felé, ami elég hamar elérte nálam azt, hogy minden csárdáslépése szánalmat ébresszen bennem. Az utolsó pár adás iszonyatosan szoros volt, bár azt már az elejétől lehetett tudni, hogy Csobot Adél és Hegyes Berci lesz a nyerő páros. Adél mindenkit vert technikájával, illetve a zsűri által is kiemelt energiájával, amitől én speciel falra másztam, de kétségkívül a műsor alapvető szükséglete volt. A kedvenc versenyzőim Iván Bence paralimpikon úszó és profi partnere, Stana Alexandra lettek.
Bence testi adottságai miatt nehézségekkel indult el a versenyen, de partnere eszméletlen empátiája olyan szeretethető burkot képezett köréjük, ami mindig mosolyt csalt az arcomra. Itt külön kiemelném, hogy a műsor megalázóan keveset foglalkozott a profi táncosokkal, a zsűri értékelésénél nagyjából csak egy „ja, tök jó, hogy te is itt vagy” jellegű kommenttel rázta le őket, holott ennek a műsornak a szakmai és minőségi gerincét egyértelműen ők adják.
Összeségében a Dancing with the Stars – ban, alcíméhez hűen, tényleg mindenki táncolt. Csak az nem, aki ült.
A többi sztárokat bemutató, kereskedelmi tv – n megjelenő műsorhoz képest ez szerintem egy sokkal minőségibb, élvezhető műsor. Természetesen hibái vannak, de ha az ember csak a showra és a táncokra fókuszál, könnyen átvészelhetőek a bakik. Kivéve Stohl Bucit. Tőle senki nem szabadul.
Nektek ki volt a kedvenc párosotok? Örültök a győztesnek írjátok meg nekünk kommentben!
