Mint minden évben, szeptemberben idén is újraindult mindenki kedvenc hűsölő/melegedő helye, az iskola. Természetesen az alapvető, élethez szükséges funkcióink ellátásán kívül az agyunkat is meglephetjük egészen érdekes olvasmányokkal -és azoknak adaptációival-, tényekkel. Hazánkban sokat vitatott az iskolai tantervek által előírt kötelező olvasmányok.
Tanárok és diákok egyaránt, többször is kifejezték elégedetlenségüket a lista miatt, mivel sokan elavultnak, haszontalannak, és túlságosan régimódúnak gondolják a mai oktatási rendszerhez képest. Emiatt az (érthető) elégedetlenségek miatt sok diák alternatív megoldásokhoz nyúl, amikor irodalomórán előkerül egy feldolgozandó történet, legtöbben megnéznek belőle egy filmet, merthogy „az max. csak két óra”.
Ez azonban felületességhez vezethet, amit talán az irodalomtanárok a legjobban utálnak. Megéri-e lerövidíteni így a feldolgozási időszakot, letudva a dolgot egy filmmel?
Magyar klasszikusok
Talán a legtöbb klasszikus filmfeldolgozást nem kell bemutatni senkinek: Aranyember, A kőszívű ember fiai, Az egri csillagok stb. Ezekkel (ha máshol nem is) többször találkozhatunk irodalomórán, akár részleteiben, akár teljes egészében. Ezek tagadhatatlanul nagyon fontos részét képezik a magyar filmes kultúrának.
Alapvetően mindegyik a kiinduló művéhez hűen mutatja be az olvasmány történetét, sokszor szóról szóra átvéve azt. A mai generáció számára azonban ezek a verziók sokszor túl lassúak, unalmasak lehetnek. Ennek az is lehet a fő oka, hogy a mai, például moziban megjelenő filmek többsége észrevétlenül nagyon gyors, szinte már rohanó tempóban meséli el a nézőknek a történetét. Ezekhez képest egy 40 vagy 50 évvel ezelőtt készült magyar alkotás érthetően nem tudja annyira lekötni a diákok figyelmét. Akkor megéri-e nézni őket? Szerintem erre a válasz mindenképpen igen.
Lehet, hogy nehéz végigszenvedni Jumurdzsák hatvanharmadik motyogós monológját, de összeségében olyan atmoszférát teremtenek ezek a filmek, amelyek jól átadják az adott olvasmány hangulatát, és érthető teszik annak legfontosabb üzeneteit.
De hogy helyettesíthetőek-e az elolvasott kötelezők? Arra azért nem vennék mérget (főleg mert már érzem az irodalomtanárok mérges leheletét a nyakamon). Talán a legjobb megoldás a vegyítés: ha mondjuk nem tudod befejezni az adott regényt, nézd meg a filmet, hogy tisztába legyél a történet fő eseményeivel. Viszont ha először néző leszel, ajánlom, hogy utána (ha csak egy darabig is) de legyél olvasó is, hogy meg tudd ismerni az író stílusát, nyelvezetét. Ezzel nem csak jó pontot (és jegyet) szerezhetsz az adott tanárnál, hanem ki tudja, még lehet meg is tetszik valamelyik!
Ajánlott filmek
Vannak történetek, amelyekhez mindig ajánlanak filmfeldolgozást is (pl. Rómeó és Júlia, az ikonikus Leonardo di Caprios verzióval), viszont van egy-kettő, szerintem rejtettebb adaptációk, amelyek szintén sokat segíthetnek egy-egy bonyolultabb történet értelmezésében. Lássuk, mik ezek!
-
Bűn és bűnhődés (1998)
Ez a verzió remekül mutatja be mindazt, amiről Dosztojevszkij világhírű regénye igazán szól: egy gyilkosság és annak feldolgozása, a gyilkos szemén keresztül. Én úgy láttam ezt a filmet, hogy nem olvastam a könyvet (igen, igen, bűnös vagyok), de az atmoszférája azonnal megragadt, és legszívesebben a stáblista után azonnal neki láttam volna a könyvnek.
Az olyan remek színészek, mint Patrick Dempsey és Ben Kingsley pedig tovább emelik a film színvonalát. És habár azt mondtam, hogy a régebbi adaptációk vontatottak lehetnek, erre az alkotásra egyáltalán nem igaz. Habár szigorú értelemben nem képezi a leadott irodalom tananyagot, szerintem mindenképpen érdemes egyszer nekiülni!
2. Machbeth (2015)
Ezzel a feldolgozással is nemrég találkoztam csak, és szintén nem olvastam előtte Shakespeare híres tragédiáját. A film több díjat is nyert, a legtöbbet a fényképezésért, amit teljesen érthetőnek tartok. Azon nyomban ki fog rázni a hideg, olyan gyorsan fog átjárni az a hideg és misztikus középkori, skót hangulat, amelyet a darab is leírt.
A film eredeti(es) szöveggel dolgozik, de ez ne ijesszen meg senkit, a színészek fantasztikus játéka minden fontos üzenetet hitelesen átad. A Machbeth a szerző legrövidebb tragédiája, így az adaptáció sem haladja meg körülbelül a két órát.
Nektek van kedvenc adaptációtok? Hogy viszonyultok a kötelező? Írjátok meg nekünk kommentben!
1 komment