Gap year. Sokan azt se tudják, hogy ez a fogalom mit is jelent. Vannak, akik hallottak már róla, de a valódi mivoltáról mit sem tudnak. És akadnak olyanok is, akik ezt is tudják, csak éppen azt nem, hogy mit is lehet kezdeni ilyenkor. Félnek meglépni, mert tartanak attól, hogy nem tudnak visszarázódni a tanulás világába, esetleg attól, hogy nem is fognak visszatérni az iskolapadba.
Ha benned is megfogalmazódtak már ehhez hasonlóak felvételi táján, netalántán a kiégés jeleit észleled magadon, de nem akarsz csalódást okozni senkinek azzal, hogy kihagysz egy évet, akkor tarts velem ebben az interjúban! Volt osztálytársam, Németh Alexander a gimis hajtás után nem félt beismerni, hogy neki elég volt, így lemondott az ELTE jogi karáról, elvonult gondolkodni, feltöltődni és segíteni. Ahol pedig most van, az elképesztő. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük a folyamat legelején:
Először is köszönöm szépen, hogy elfogadtad a megkeresésemet! Legelső kérésem az lenne hozzád, hogy mesélj kicsit magadról! Miért döntöttél úgy érettségi után, hogy kihagysz egy évet?
Németh Alexander: Sziasztok! Németh Alexander vagyok, és 2020-ban érettségiztem Szombathelyen, a Nagy Lajos Gimnáziumban. Már a felvételi időszakban is úgy jelentkeztem a kiválasztott szakokra (jog / nemzetközi tanulmányok), hogy bár érdekelt az ott-tanulás, egyik iránt sem lelkesedtem túlságosan – valami másra, talán változatosabbra, szabadabbra vágytam, és valahol ki is voltam égve a gimnázium végére.
Az elhatározás azonban, hogy talán valami mást kellene csinálnom, vagy legalább máshová is jelentkeznem kellene, csak az érettségi után, júniusban jött, és akkor már nem volt azonnali megoldás. Eldöntöttem tehát, hogy bár felvettek az első helyen megjelölt szakra, inkább kihagyok egy évet (biztos, ami biztos alapon ezt beiratkozva, két passzív félévvel oldottam meg), és jövőre ismét jelentkezem egyetemre – akár otthon, akár külföldön.
Ebben az egy évben mihez kezdtél?
Németh Alexander: Sokan nem folytatják egyszerre a tanulmányaikat az érettségi után, és ilyenkor egész sok munkalehetőség adódhat akár otthon is – de én ismét valami másra vágytam. Sőt, igazából azt a feltételt szabtam magamnak, hogy ha nem sikerül valami „különleges” helyen elhelyezkednem a tanév kezdete előtt (vagy legalább időben találnom valamit, ahol előbb-utóbb elkezdhetek dolgozni), akkor mégiscsak elkezdeném a jogi egyetemet.
Több forrásból hallottam már a lényegében főállású önkénteskedésről is, így utánanéztem, és az Európai Szolidaritási Testületet találtam a legmegfelelőbbnek, amit az erasmusos diákcserékhez hasonlóan szintén az EU támogat, és lényegében minden költséget fedez. Hosszas keresgélés és néhány sikertelen jelentkezés után végül Spanyolországban, Valenciában kötöttem ki, ahol eltöltöttem októbertől júliusig kilenc szuper hónapot. Egy civil szervezetnek és a sillai helyi önkormányzatnak, illetve a hozzá tartozó ifjúsági központnak dolgoztam.
Előbbivel EU-s projektek (workshopok, ifjúsági cserék stb.) írásával és megvalósításával, társasjáték-fejlesztéssel foglalkoztunk, illetve egy online ifjúsági központ keretei között angol nyelvet tanítottam és játékesteket szerveztem. (Néha még fitneszórákat is tartottam és főzős videókat készítettem, bár korántsem vagyok sem mesterszakács, sem fitneszguru.)
Emellett az önkormányzaton különböző projektírási és -fordítási feladatokkal töltöttem az időmet, valamint helyi ifjúsági házakban segítettem zene- és informatikaórákon, és a különféle EU-s lehetőségekről is beszélgettem a fiatalokkal. Bár a járványhelyzet gyakran befolyásolta a munkánkat, szerencsére egy kreatív és dinamikus csapat tagja lehettem, ahol rengeteget tanultam – szakmai és élettapasztalatok terén egyaránt.
Nem volt nehéz beleszoknod egy ilyen teljesen idegen helyzetbe? Gondolok itt az új közegre, illetve arra, hogy a folyamatos hajtás után hirtelen nem kellett megszakadnod a tanulástól.
Németh Alexander: Az iskola utáni környezetváltozás, bármennyire is élveztem a gimnáziumi éveket, mindenképp egy felüdülés volt ennyi év után. Viszont ez nem azt jelenti, hogy nem tanultam volna. Rendszeresen jártam spanyolórákra, amit a helyi közösségi életben való részvétel – már amennyire a körülmények engedték – nagyon jól kiegészített.
Mindeközben persze nem volt mindig egyszerű az önállósodás, de egyrészt a projektek legnagyobb része alatt egy végtelenül rendes erdélyi lány volt a lakótársam, akivel hamar megtaláltuk a közös hangot, másrészt a közvetlen környezetünk is nagyon befogadó volt. Így rengeteg kulturális élménnyel is gazdagodtam (már a harmadik napomon salsázni tanítottak latin-amerikai zenészek a valenciai tengerparton), és ezek többségéhez – mint a „siesta” vagy a pezsgő éjszakai élet – nem volt nehéz hozzászokni.
Nem tapasztaltam kirívó vagy kellemetlen különbségeket, nem vagyunk annyira mások. Talán egyetlen dolog tudott frusztrálni néha, mégpedig a munkamorál – többször előfordult, hogy voltak ötleteink, de a megvalósításuk – elsősorban a helyi kollégák „Ej, ráérünk arra még!” ritmusa miatt – kicsit körülményesnek, lassúnak bizonyult. De igazából ez pont kapóra jött az egyetemi jelentkezések és az egyéb projektjeim szempontjából, így bőven volt mivel eltöltenem a szabadidőmet, nem panaszkodtam, és főleg nem unatkoztam.
Milyen kihívásokat gördített eléd az új életed?
Németh Alexander: A kiköltözésem előtt néhány hétnél többet sohasem töltöttem a családom nélkül, és ez mind érzelmileg, mind a mindennapok ügyes-bajos dolgaival kapcsolatban kihívásokat gördített elém. A rendszeres kapcsolattartást még úgy-úgy meg tudtuk oldani – és az akkori járványhelyzetben akkor sem feltétlen tölthettem volna több időt pl. a nagyszüleimmel, ha otthon lettem volna –, de pl. a főzés már keményebb dió volt.
Ugyanakkor úgy érzem, egész jól feltaláltam magam, és mára már nem riadok vissza semmilyen recepttől sem. A kimondottan rugalmas munkabeosztás, amit elsősorban önmagamnak kellett megszerveznem, szintén nem volt sétagalopp, de legalább nem az egyetemi évek alatt kell először megtapasztalnom egy ilyen fokú önállóságot, úgyhogy e tekintetben is nagyon hasznos volt ez a háromnegyed év.
Milyen jövőképen gondolkoztál, amíg a jól megérdemelt „pihenésedet” töltötted? Mi lett végül a végleges döntésed?
Németh Alexander: Minél több időt töltöttem kint, annál jobban beleéltem magam, hogy akár a tanulmányaimat is külföldön kellene folytatnom. Tekintve, hogy korábban ezt lényegében lehetetlennek tartottam, sőt egyáltalán nem készültem rá tudatosan, ez egy eléggé nehéz, kudarcokkal tarkított út volt olykor szélsőséges érzelmekkel, de a végsőkig kitartottam amellett, hogy én márpedig külföldön szeretnék egyetemre járni.
Végül 2021 júniusában vált biztossá, hogy Franciaországban, azon belül pedig Reimsben, a Párizsi Politikai Tanulmányok Intézetének (Sciences Po Paris) legnagyobb kihelyezett campusán fogok tanulni. Egyelőre egy változatos társadalomtudományi képzésen veszek részt, és majd a második éven specializálódom.
Az egyetemmel, ahová mentél, illetve a környezettel, ahol most élsz, mennyire vagy megelégedve? Az fogadott, amire számítottál? Mesélj picit erről is, kérlek!
Németh Alexander: Nagyon sokat segített mentálisan, hogy már egyszer megjártam azt az utat, hogy teljesen egyedül kiköltöztem egy valamennyire ismeretlen országba, helyi nyelvtudás nélkül. Így bár nyilván nagyobb elköteleződés egy teljes egyetemi képzésre kiköltözni, mint egy önkéntes projekt miatt, a honvágy részét szerintem szinte problémamentesen tudom kezelni.
Nyilván hiányzik a családom és a régi barátaim, de itt is egy nagyon jó, támogató közösségre leltem. Őszintén szólva, eredetileg egy sokkal zártabb, elitista közegre számítottam – végül is a klikkesedés szó is ebből az országból ered, és ezt az egyetemet tartják a fő francia „elitképzőnek”. Előfordulnak kivételek, azonban összességében az említettek éppen ellenkezőjét tapasztalom. A campus több mint fele Franciaországon kívülről érkezik, és magyarok is akadnak szép számmal – egész pontosan 11-en tanulunk itt, a reimsi Sciences Po-n, szóval a kulturális sokszínűségre, a változatos programokra nem lehet panasz.
Az egyetem nyilván nem sétagalopp, és ez külföldön tanulva különösen igaz – mindenkinek vannak nehezebb napjai. De összességében olyan dolgokat tanulhatok, amik általában kimondottan érdekelnek, mindezt pedig olyan összeállításban és olyan közösségben tehetem, illetve olyan kilátásokkal végezhetem el az egyetemet, amire Magyarországon maradva nem igazán lett volna lehetőségem, és elsősorban ezért is döntöttem az itteni tanulmányok mellett.
Végül pedig megbántad, hogy a gap year mellett döntöttél? Vagy esetleg életed egyik legjobb döntése volt, hogy megálljt parancsoltál, és csak utána vágtál bele az egyetembe?
Németh Alexander: A megbánás és a legjobb döntés elég extrém kifejezések, valahol a kettő között lehet az igazság – de az biztos, hogy semmiképp sem csinálnám másképp, és gondolkodás nélkül belevágnék egy ugyanilyen önkéntes kalandba, ha valahogy 2020 nyarán találnám magam. Olyan szakmai és élettapasztalatokkal gazdagodtam, amiket máshol sehogy sem szerezhettem volna meg, és ezek főleg ilyen korban, fiatal felnőttként borzasztó tanulságosnak bizonyultak. Úgy megnyílt előttem a világ, ami biztosan megváltoztatta az egész életem menetét.
Így akár a középiskolával végez az ember, akár az egyetemi tanulmányait szüneteltetné, vagy éppen kipróbálná magát valami másban, még mielőtt elhelyezkedne a szakmájában az egyetem után, bátran tudom ajánlani a gap yeart – és különösen a külföldi önkénteskedést – bárkinek, aki különleges kulturális élményekre, egyedi élettapasztalatokra, jobb nyelvtudásra és nem utolsó sorban egy magasabb szintű önismeretre vágyik.
Remélem, Alex történetét megismerve eloszlattunk pár kétséget, és tisztábban látjátok, hogy mi is az a gap year, hogy mennyi lehetőség és kaland is lakozik benne. Valamint, ha elég elszántak vagytok, akkor nem is kell leragadni az ismert dolgoknál. Merjetek kockáztatni! Hisz a felnőtté válás részét képezik a nehéz döntések, a kalandok és a kísérletezés, hogy a végén a számunkra legmegfelelőbb úton haladjunk előre. Ha esetleg megtetszett volna az önkéntesség, amit Alex is csinált a gap year alatt, akkor ezen, illetve ezen a linken tudtok informálódni róla.
Képek forrása: 1
