Február 24-én volt az évfordulója, hogy háború tört ki Ukrajnában. Emlékszem, nyílt napunk volt a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Szakgimnáziumában, minket a tanáraink próbáltak nyugtatni, a tanáraink egymást, és közben talán fel sem tűnt, hogy az erre a napra várt érdeklődők végül nem jelentek meg. Egyik családtagom hívott a másik után, hogy amint lehet, menjek haza, de előtte próbáljak meg mindent készpénzt felvenni a bankkártyámról, mert ,,sosem lehet tudni”.
Kárpátalján azóta ez lett a mottó: sosem lehet tudni. Ezzel a címszóval halmozták fel a háztartásokban a lisztet, az étolajat, a gyógyszereket, a sót, az élesztőt. Beregszászban eluralkodott a pánikhangulat, fél órát álltam sorban a bankautomatánál. Alig pár nap után pedig a gyógyszertárakból eltűnt, vagy meghatározott mennyiségben volt megvásárolható a láz- és fájdalomcsillapító, az antibiotikum.
Ebben a helyzetben végzi a tanulmányait jelenleg is Tóth Evelin a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Szakgimnáziumában Turizmus szakos hallgatóként. Evelin az utolsó előtti évét tölti az intézményben, jelenleg harmadéves.
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Szakgimnáziuma egyébként egy Beregszászban található, alapítványi fenntartású, akkreditált oktatási intézmény. 2014 óta ez az egyetlen olyan magyar tanítási nyelvű szakgimnázium a régióban, amely nemcsak az érettségire készít fel, hanem a munkaerő-piaci elvárásoknak megfelelően okleveles szakembereket bocsát ki.
A Szakgimnáziumban az oktatás magyar nyelven folyik, a képzés térítésmentes, a jó eredményeket ösztöndíjjal jutalmazzák. Az itt szerzett képesítő bizonyítvánnyal a diákok a munkaerő-piacon helyezkedhetnek el vagy a BA és BSc szintű felsőoktatási képzések második évfolyamára felvételizhetnek.
Változott valami meglátásod szerint az oktatásban, az iskolai életben a háború kitörése után? Érzékeltétek, hogy valami nem ugyanolyan?
Tóth Evelin: Az iskolai életben nyilvánvalóan változtak a dolgok. A légiriadók eleinte hozzátartoztak a mindennapi életünkhöz, ilyenkor – mikor már az iskola felkészült óvóhellyel, és nem volt távoktatás – mindig le kell oda mennünk, ami eddig ugye értelemszerűen nem volt. Aztán a turizmus szakon választhatunk egy harmadik nyelvet az ukrán és az angol mellé, ami eddig vagy az orosz vagy a német volt. Ez a választási lehetőség jelenleg nincs.
Csak a német jöhet számításba, és azok a diákok is, akik 3 évig oroszt tanultak, az utolsó évben már a némettel kezdték és ugyanolyan szintű vizsgát kellett tenniük, mint azoknak, akik ezekben az években végig németet tanultak. Arról nem is beszélve, hogy mennyiszer feljön témaként a tanórákon az ország és a háború helyzete.
A légiriadókra visszatérve. Mennyire része a napjaitoknak? Átlagosan hányszor van?
Tóth Evelin: Mostanában már nincs olyan sok. Múlt héten is egyszer volt. Egyébként igen, még mindig le kell mennünk ilyen helyzetben az óvóhelyekre. A háború kezdetekor jóval többször volt egy nap légiriadó, sokszor megszakította az órákat is. A tavalyi félévben volt egy nap, amikor amint beértünk az iskolába légiriadó lett, és le kellett mennünk az óvóhelyre.
De annyiszor volt egymás után, és olyan hosszú ideig – egy másfél órán keresztül – hogy végül haza kellett hogy engedjenek minket, és egy hét távoktatást rendeltek el. Egyébként ilyen esetekben, ha három óránál hosszabb a légiriadó csak úgy engednek minket haza, ha a szüleink jönnek értünk, vagy valamelyik osztálytársunknak, barátunknak a szülei felajánlják, hogy hazavisznek, és vállalják a felelősséget. A kurátor kikísér, hogy biztos legyen benne, hogy jöttek értünk.
Vannak, vagy voltak olyan tanáraitok, akik a háború miatt külföldre mentek, és ezért nem kezdhették veletek az új tanévet?
Tóth Evelin: Igen, vannak sajnos. De annak örülünk, hogy a jelenlegi férfi tanárainkat az az igazolás, hogy tanítanak megvédi a besorozástól.
Találtak a helyükre új tanárokat?
Tóth Evelin: Én úgy tudom, hogy igen, vannak új tanárok az iskolában.
Magában az oktatásban abban a tekintetben változott valami, hogy amit eddig magyarul tanítottak azt most ukránul kell?
Tóth Evelin: Be szeretnék vezetni, hogy középiskolában is pár tantárgyat ukránul tanítsanak. De ez a nyelvtörvény, nem a háború miatt van, úgy gondolom. Egyébként pedig a filozófia az egyetlen olyan tantárgyam, amit eddig magyarul, de nekünk már ukránul tanítottak.
Hogy érezted, a tanáraitokon látszik, látszott a feszültség a háború kapcsán?
Tóth Evelin: Próbálták leplezni, de igen. Szerintem mi akkor jöttünk rá, hogy tényleg baj van, amikor a mindig jókedvű tanárunk nagyon komoly arccal jött be hozzánk. De talán őket jobban is stresszelte akkor a helyzet. Akkor mi még nem tudtuk, hogy ez mit is jelent igazából, legalábbis nem értettük meg még a helyzet komolyságát. Talán csúnya ezt így kimondani, de mostanra hozzászoktunk a helyzethez.
Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre!
Képek forrása: II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola honlapja
