A fantasy film, amire már mindenki vágyott
A fantasy film fogyasztói és kedvelői között már egy rég elterjedt nézet, hogy a J. R. R. Tolkien könyveiből készült A Gyűrűk ura és A hobbit című filmek után egyszerűen csak nem készült jó alkotás ebben a műfajban.
Most nagyon sokan úgy gondolják, hogy Dungeons and Dragons: Betyárbecsület valamennyire betölheti ezt a szuperhősök, és antiszuperhősök által keltett űrt.
Mi az a betyárbecsület?
A film röviden arról szól, hogy Edgin (Chris Pine) a hárfás, és magabiztos tolvaj a saját hibája miatt elveszti a családját. Ahhoz, hogy ezt vissza szerezze csapatra van szüksége, hogy együtt megkaparintsák a fontos relikviát.
Ehhez a csapathoz csatlakozik Holga (Michelle Rodriguez) a számkivetett barbár, Simon (Justice Smith) a kishitű varázslótanonc és Doric (Sophia Lilis) az alakváltó, aki kifejezetten nem érez szimpátiát az emberek felé. Ez a szedett-vetett csapat száll szembe egy szélhámos egykori csapattársukkal és egy nagyhatalmú varázslónővel, akik addig, mg főhőseink nem voltak képben egy remek együttműködést valósítottak meg.
Az 1974-ben megjelent Dungeons and Dragons már évtizedek óta része a popkultúrának, a leghíresebb asztali játékként van számon tartva. Történeteit, karaktereit már nagyon sokszor kiaknázták, ezért állt fent az a lehetőség, hogy talán egy ilyen történetet megint elővenni már lerágott csont lesz – még úgy is, hogy sok-sok minden innen ered.
Ezután pedig a film mögött álló Jonathan Goldstein és John Francis Daley meghozta a lehető legjobb döntést: egy olyan filmet hoztak létre, ami folyamatosan célzásokat tesz a D&D világa felé, nem veszi magát túl komolyan, de mégsem megy át egyetlen percre sem teljesen vígjáték kategóriába, és ami még rosszabb lenne – paródiába sem. Azt tartja szem előtt, hogy szórakoztassa a laikus nézőket, de közben folyamatosan utalásokkal kacsintgat a játék kedvelőinek.
Az Edgin által vezetett csapat hőseiben az a komikus, hogy nem is tudnak csapatként működni a hiányosságaik miatt, és elképesztően különböznek egymástól. Azonban miközben a film halad előre jobban bemutatják a család gondolatát és eszményét, mint a Halálos iramban filmek. A producerek részéről ez egy nagyon jó húzás volt.
Hiszen azokat a szereplőket, akiknek megismerjük az érzékeny oldalait, hiányosságait, belső monológokat hallhatunk tőlük, legyőzik saját akadályaikat – és nem csak mindenféle erőlködés nélkül végigharcolnak két órát – sokkal szívesebben kísérünk az útjukon, hiszen ezek az igencsak emberi tulajdonságok által sokkal szimpatikusabbak lesznek.
A film csodálatos tájakra kalauzol minket, az animációja tökéletes, sehol nem érezhetjük azt, hogy az animátor csak letöltötte volna a google képkeresési találataiból az első png képet amit aztán beillesztett a vágóképbe (ezt viszont másfél óra erejéig folyamatosan tapasztalhattuk a Micimackó: Vér és méz horrorfilmben, ami, ha XXI. századi filmiparról van szó, felér egy szitokszóval is).
A főszereplőink kalandjai attól függetlenül, hogy talán kicsit közhelyesek, egyáltalán nem unalmasak. A humor pont jól működik a filmben. Az elejtett szellemes megjegyzések felölelik a játékidőt, nem csak a tipikus kötelező nagy hahotázósnak szánt viccekkel találkozhatunk. Ez pedig nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a film megszerettesse magát velünk.
Amit talán kiemelnék és nagyon célravezető volt a készítőktől, hogy a nagysikerű Bridgerton család sztárját Regé-Jean Page-t nagyon szívesen tolták az arcunkba a plakátokon, előzetesben ezzel elérve azt, hogy akár több ezer Bridgerton család rajongó (akik ugye nem vetették meg Hastings herceg karakterét) beüljön a filmre.
Talán a Betyárbecsület számlájára felírhatjuk negatívumként, hogy laikusokban a D&D-re felépített világ hagyhat maga után kérdéseket, nem minden karakterről tudhatjuk meg biztosan, hogy vajon kik is ők, és milyen képességekkel rendelkeznek pontosan.
Emellett a sztorit is nevezhetjük sűrűnek. Pár részletben könnyű eltévedni a film nézése közben. Ezeket leszámítva pedig egy űrt betöltő remek fantasy kalandfilmet kapunk szerethető karakterekkel, logikusan felépített világgal, és ami a legfontosabb: szuperhősök nélkül. Tehát a Dungeons and Dragons: Betyárbecsület megéri a pénzét!
Te láttad már a filmet? Írd meg nekünk kommentben a véleményed.
Inkább filmeket szeretsz nézni, mint bulizni? Itt van 4 film, ha nincs kedved buliba menni
Képek forrása: Kiemelt, 1, 2, 3