Magazin

A street photography története

WordPress adatbázis hiba: [Unknown column 'user_ip' in 'where clause']
SELECT vote FROM HA5CPl3AT_newsy_post_votes WHERE post_id = 486 AND user_id = 0 AND user_ip = '3.215.16.238' ORDER BY id DESC LIMIT 1

Street photography vagy másnéven utcai fotózás műfaja meglepően hosszú és régre visszanyúló történelmi múlttal rendelkezik. Azt gondolnánk, hogy ez a modern világ által kialakult stílus, de egészen a 19. századi Franciaországig kell visszakanyarodnunk, hogy megértsük a hátterét. 

Az emberek mindennapjaik ábrázolása már a festőművészetben is megjelent, mint például Edgar Degas és Édouard Manet alkotásaiban. Az 1850-es évektől az első utcafotós megnevezés Charles Nègre, francia festő és fotós nevéhez fűződik, akinek fotói fókuszában hétköznapi emberek kerültek. Megörökítette az utcai árusok, a kéményseprők és a zenészek mindennapjait.

A streetfotó lehetővé tette, hogy nem beállított és előre megtervezett képek készülhessenek, hanem életképek, amik a valóságot tükrözik.

Olyan pillanatok lettek megörökítve ezáltal, amelyek észrevétlenek maradnának. Az évek haladtával egyre jobban keresettebb lett ez a műfaj az emberek körében. Elvárták a társadalmi problémákra való figyelemfelhívást és bemutatását képeken keresztül, amik később újságokba és magazinokba jelentek meg egyaránt. Kialakult a riportfotográfia és a szociofotográfia is.

„A streetfotó olyan dokumentarista eszközökkel készült utcás fotó, amely nem a társadalmilag kiemelt eseményekkel foglalkozik, ez különíti el a sajtófotótól, de amelyhez azért bizonyos pontokon hasonlít.” – Gulyás Miklós

Főleg a 20. században terjedt el, amikor a gépek rohamosan fejlődni kezdtek és már sokkal könnyebb volt a fotósoknak kezükbe tartani és használni, miközben az utcákat járták. Ekkor olyan nagy nevek jelentek meg a műfaj képviselőjeként, mint például William Klein, Brassaï (eredeti nevén Halász Gyula), Robert Frank, Robert Doisneau, aki a The Kiss legendás kép készítője, és talán az egyik legnagyobb alakja André Kertész. 

Mint sok magyar fotográfus, csak néhányat említve Robert Capa, aki a Magnum Photos nemzetközi fotóügynökség egyik alapító tagja, és Martin Munkácsi, munkái sem hazánkban lettek híresek, ahogy Kertészé sem. Párizs és New York utcáit fényképezte 1920-as évektől 1960-ig. Amerika egyik legismertebb fotósává vált. Kiállítása nyílt Velencében, Párizsban a Francia Nemzeti Könyvtárban és a New York- i Modern Művészetek Múzeumában.

photography

Henri Cartier-Bresson így nyilatkozott André Kertészről: 

„Mindnyájan adósai vagyunk Kertésznek”.

Hazánkban mai napig egyre elterjedtebb ez a műfaj, főleg a social media felületein.

Ma már egy okostelefonnal is készíthetünk streetfotót egy városi séta alkalmával. Talán ez az a műfaj, amire azt mondhatjuk, hogy nem kell profi fotósnak lenni ahhoz, hogy a kameráddal elkapj egy jó pillanatot. Az utcai fotózásra nem kell feltétlenül készülni, ha a kezed ügyében van egy fényképezőgép vagy okostelefon és érzékenyen, nyitott szemmel jársz az utcán, akkor lehet, hogy váratlanul életed legjobb fotóját fogod elkészíteni. 

Bár Magyarországon szigorú szabályok vannak, hogy kit és hogyan fotózhatsz, mert könnyen sérthet személyiségi jogokat, de megfelelő figyelemmel te is streetfotóssá válhatsz és hamar belecsöppenhetsz a fotográfia különösen elragadó világába.

Martin Parr, ahogy mondaná kicsi az esély arra, hogy a lefotózott emberek közül bárki is megjelenjen egy ilyen kiállításon, ha pedig mégis megtörténne, hogy valaki felismeri magát vagy egy ismerősét, akkor elég ott helyben foglalkozni ezzel a problémával.”

Szubjektív, hogy az alkotó vagy a kiállítást megtekintő mit tart jó vagy rossz képnek, egy biztos, hogy minden fotóban ott rejlik a fotós sajátos világlátása, érzelemvilága. Mindenki máshogy látja és tapasztalja a világot, ezért is különleges ez a műfaj, mert több szemszögből meg lehet közelíteni és kiemelni a benne rejlő mondanivalót. 

Ha te azt tartod fontosnak, hogy nevető kisgyerekeket örökíts meg a gépeddel vagy a társadalmi rétegek közti különbségre szeretnéd felhívni a figyelmet a képeiden keresztül, mindegyik tökéletes és meg fogod találni a célközönségedet. A fotózást úgy kell felfogni, mint egy ember nézőpontját, ami különböző objektívek segítségével jön létre. Képeinkkel véleményt formálhatunk, amihez nincsen szükség a szavak használatára. A fotográfia művészetében az egyediség a lényeg és a kész képeken keresztül a fotós megismerése.

 „Fényképezni annyit jelent, mint visszatartani a lélegzetet, amikor az illékony valóság pillanatában minden képességünk egyesül. Akkor a fej, a szem, a szív is ugyanazért működik.”  – Henri Cartier-Bresson

Képek: kiemelt,1,2,3

Források: 1,2,3

Mi a reakciód a cikkre?

Szólj hozzá!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük