Van valami varázsa a ’80-as és ‘90 évek VHS-re gyártott B-filmjeinek. Akármennyire is voltak helyenként silány minőségűek és bugyuták ezek a filmek, mégis képesek voltak elnyerni nézők millióinak tetszését.
Az idei év első igazán agyament mozija, a Kokainmedve tökéletesen idézi meg az éra hangulatát, miközben a filmnyelvi eszközökre semmi panaszunk nem lehet.
Ugyan semmi extrát nem kapunk a pénzünkért, de nem fogjuk megbánni ha jegyet váltunk a kokós maci kalandjára.
Megtörtént események alapján
1985-ben egy Andrew Thornton nevű drogcsempész egy kábítószerrel megrakott repülőgépet vezetett és véletlenül több, mint 40 kilogramm kokaint tartalmazó zsákot dobott le a fedélzetről. Az egyik ilyen zsák az erdőben landolt, és később egy medve fedezte fel. A helyi legendákban „kokainmedvének” nevezett állat jelentős mennyiségű kokaint fogyasztott el, ami a halálához vezetett, legalábbis a valóságban. A Kokainmedve című filmben azonban a címszereplő jószág ámokfutásba kezd a fehér por hatására.
Hihetetlenül abszurd és nevetséges már a film alapötlete is. A Kokainmedve azonban nem csap a dolgok közepébe. Az igazán brutális akcióért a játékidő nagyjából közepéig kell várnunk, addig legfőképp a karakterekkel és motivációikkal ismerkedünk. Lesznek, akik csak a narkotikumokkal fűtött mackó elől menekülnek, vannak azonban, akiknek a fehér porra fáj az orra… vagyis a foga.
Az első 35-40 perc után azonban beindul a film és egészen a stáblista utánig nem ereszt. A változatosan explicit akciójelenetek és a groteszk poénok egészen biztosan le fogják kötni a figyelmünket és jól elszórakozunk majd, de a film ennél többet nem tud, de talán nem is akar nyújtani. Hosszútávon szinte biztosan nem marad majd velünk ez az élmény, hiszen nem látunk majd semmi emlékezeteset, vagy olyat, amit ez a zsáner már a korábbiakban nem villantott volna meg.
Nyilván a film a fő hangsúlyt a brutalitásra és az abszurd poénokra helyezi, de emellett érdemes kitérni pár színész teljesítményére. Nem fogunk Oscar esélyes performanszokat látni senkitől, de Keri Russelnek ismét jól állt egy akciószerep, Alden Ehrenreichot pedig kellemes volt újra a nagyvásznon látni a Solo után. És természetesen ne feledjük, ez volt az egyik utolsó szerepe a tavaly elhunyt színészlegendának, Ray Liottának, aki ugyan tucatnyi emlékezetesebb filmben is szerepelt, kitűnően hozta a tőle megszokott gengszter karakterét. Hiányozni fog.
A Kokainmedve tekinthető egyfajta tisztelgésnek is a B-filmek előtt, amelyek a VHS-érában élték fénykorukat. A film a ’80-as években játszódik, így tele van a kort meghatározó elemekkel. A ruhák, a zenék, az egész atmoszféra mind hozzásegít ahhoz, valóban úgy érezzük, valami elvont, de poénos filmet nézünk éppen egy kazettán. A retro érzés ellenére azonban a Kokainmedve audiovizuális világa abszolút modern.
A filmet nagyjából 35 millió dollárból készítették, ami nem számít kiemelkedőnek Hollywoodban. A látvánnyal viszont nincs semmi gond, az akciójelenetek látványosak és kellően explicitek ahogy a műfaj megkívánja, a főhős medve pedig a CGI ellenére sem tűnik természetellenesnek. Ebben jelentős szerepe van annak, hogy az effekteket az a Weta FX stúdió készítette, amely közreműködött korábban a Gyűrűk Ura filmeken, illetve az Avataron és annak folytatásán.
A Kokainmedve szerencsére nem lett olyan bugyuta és kellemetlen élmény, mint sok B-kategóriás film a 80-as évekből, de nem is lesz maradandó. Borzasztóan abszurd, nevetséges, helyenként adrenalindús, de felejthető is. Ha egy laza másfél órás kikapcsolódásra vágytok, tökéletes program.
képek forrása: imdb
A You kritikánkat olvastad már?
