A krimiolvasás sok esetben guilty pleasure-nek minősülhet, hiszen ezt a műfajt alapvetően ponyvának tekintik, és bár Agatha Christie nem tartozik teljes egészében a szórakoztató irodalomhoz, egyelőre nem érdemelte ki a szépirodalmi polcon a helyét. Vannak regényei, amelyek lehetnek kötelező olvasmányok és érettségi tételek is, ilyen a Gyilkosság az Orient Expresszen és a Tíz kicsi néger is. Más regényei inkább a filmes feldolgozások sikerének köszönhetik az ismertségüket, erre a nemrég Kenneth Branagh főszereplésével készült Halál a Níluson (2022) lehet példa, de ide sorolhatjuk a Peter Ustinov Poirot-alakítása miatt elhíresült Nyaraló gyilkosok is.
Az 1989-ben debütáló Poirot-sorozat David Suchet-vel a főszerepben szintén nagy népszerűségnek örvend, ahogy a számos Miss Marple-feldolgozások is még a 2010-es években is futottak, és tíz év elteltével is folyamatosan vetítik őket több csatornán.
Agatha Christie elsősorban a fent említett két nyomozójáról híres tehát, azonban nemcsak róluk írt és velük oldatta meg körmönfont rejtélyeit, hanem olykor bevont amatőr vagy félprofi nyomozókat is. Mi több, Agatha Christie nemcsak bűnügyi regényeket írt, hanem lélektani-romantikus történeteket is, álnéven. Itt van tehát néhány kevésbé ismert, ám olvasásra érdemes Agatha Christie-regény!
1.Az alibi
Felfedhető-e a gyilkos kiléte évekkel később? Visszakövethetőek-e az események, az indítékok, motivációk és alibik időben messze a gyilkosságtól? Agatha Christie főképp kései regényeiben foglalkozik ezzel a kérdéssel. Poirot főszereplésével írta az Öt kismalac és Az elefántok nem felejtenek című regényeket, amelyekben egy-egy múltbéli gyilkosság körülményeit kell kiderítenie. Miss Marple-t pedig a Szunnyadó gyilkosság című könyvben teszik próbára a múlt történései.
Az alibi a gazdag Argyle család életébe kalauzol minket, amely az évekkel korábbi gyilkosság után ismét boldognak tűnik. Ebbe az idillbe csöppen bele Dr. Calgary és rögvest felborzolja a kedélyeket: a Mrs. Argyle meggyilkolásával gyanúsított és végül elítélt Jackonak alibit igazol, amely bár nem szabadíthatja ki a börtönben elhunyt fiút, azonban eléri, hogy a családtagokban újra feltámadjon a régi gyanú. Közülük bárki lehet gyilkos és amíg erre nem derül fény, jövőjük, családi békéjük és talán az életük is veszélyben van.
Ebben a regényben nem szerepelnek a jól ismert Christie-nyomozók, azonban így is az egyik legizgalmasabb történetek közé tartozik. Néhány jellemző fogás mellett, mint amilyen a múltban történt gyilkosság felderítése, a szereplők közti különös viszonyok, az újabb gyilkosság éppen a legszerencsétlenebb pillanatban, Christie ezúttal mindent bevet annak érdekében, hogy a rejtélyt csak a legelszántabb szereplők – és egyben a legfurmányosabb olvasók – fejthessék csak meg.
2.A ferde ház
A ferde ház messziről és hunyorítva egészen hasonló, mint Az alibi. Agatha Christie könyveiben azonban nem a folyamatos újdonság az izgalmas, hanem a bevált és kissé elrongyolódott, mondhatni klisés eljárások különféle alkalmazása. Olyan ez, mintha valaki egy azon készlet puzzle-ből mindig más és más képet rakna össze úgy, hogy nem maradnak felesleges darabok és a végeredmény sem lesz hiányos.
Ez a regény is egy gazdag, szerető családdal kezdődik, ahol egy idős rokon, aki természetesen a rokonokat kiszolgáló vagyon tulajdonosa, mérgezés következtében meghal. A gyilkosság indítéka bármi lehet: nyereségvágy, szerelem, bosszú, ennek alapján pedig a gyilkos kiléte is nagy talány. Ki ölte meg a nagyapát, de legfőképpen miért tette?
A ferde ház talán a maga nemében klisé, azonban a cselekményvezetés, a karakterek és a regény atmoszférája inkább hasonlít Christie őrült-okkult novelláinak sejtelmes légkörére, mint a tőle jól ismert krimikére. A gyilkos kiléte és indítéka pedig ezúttal még a gyakorlott Christie-olvasókat is meglepi, ugyanis nem rejtett szálak vagy eltitkolt szerelmek vezetnek a gyilkossághoz, hanem puszta kíváncsiság…
3.Távol telt tőled tavaszom
Mary Westmacott Christie kevésbé ismert álneve, amelyen lélektani regényeit adta ki. A Távolt telt tőled tavaszom története valójában a pszichét előtérbe állító alkotásokhoz hasonlóan egészen jelentéktelen: Joan, az angol hölgy több napra is egy sivatagi vonatállomásra szorul, ahol először megpróbálja méltóságteljesen tűrni a helyzetet, majd magányos napjaiban végiggondolja az életét, házasságát, társasági életét. A töprengés során pedig olyan felismerésre jut, amely megváltoztathatja a jövőjét…
Miért érdemes elolvasni ezt a regényt? Bár nem krimi, Agatha Christie még ebben a műfajban is meghökkentőt alkotott, amely nemcsak az életre való visszatekintés fájdalmait és nehézségeit mutatja be, hanem a szinte valószerűtlen környezetből a valóságba való visszatérés sokkját, a megváltoztathatatlanság és a tehetetlenség csömörét is elénk tárja. Bár elbeszélésmódja és fókusza egészen más, sok tekintetben mégis Virginia Woolf Mrs. Dalloway-éhez hasonlítható, ahol egy minden tekintetben tiszteletre méltó, az angolság minden előnyével és hátrányával rendelkező középkorú nő visszatekint saját életére.
